18. A történelem vagy megismétli önmagát, vagy pedig balfasz vagyok

~Ajánlott zene: Demi Lovato - Cool For The Summer~

- Annyira sajnálom. Hogyan is hihettem el, Istenem, akkora egy szerencsétlen vagyok. Nagyon sajnálom, Harry. - nem szólalt meg, csak a szememet nézte. Zöld szemei sötétebbek lettek és tűz égett bennük. Egy hajtincset a fülem mögé tett, majd elsöpörte a maradékot a vállamról. Jobb kezével megfogta a nyakamat és közelebb húzott magához, de mindezt olyan kínzó lassúsággal csinálta, hogy szemeimmel szinte könyörögtem neki. Aztán végre megtörtént. Harry Stlyes megcsókolt! Ajkai rátapadtak az enyéimre, és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. A gyomrom görcsbe rándult és már az sem érdekelt volna, ha meglátnak minket. Harry óvatosan hátradöntött az ágyon és úgy folytattuk. Jobb kezével a fejemet támasztotta míg a ballal megfogta az enyémet és összefonta ujjainkat. Hirtelen melegség öntötte el az egész testemet, és úgy éreztem, hogy a keze és ajkai úgy illenek az enyémre, mintha csak egymásból lett volna formázva. Harry mindvégig nagyon gyengéd volt, nem sietett, nem erőszakoskodott. Szívem úgy dübörgött, mint még soha. Attól féltem, hogy meghallja, de aztán megnyugodtam, hiszen vele is éppen ez történik. Mindkettőnk lélegzete felgyorsult, és csak akkor eszméltünk fel, amikor Ashton kopogott, majd bejött. Életem egyik legkínosabb pillanata volt, hiszen nem éppen félreérthetetlen helyzetben talált a bátyám. 

- Mi a franc folyik itt? Mássz le a húgomról! Most azonnal, és tűnj a szemem elől! - ordított magából kikelve

- Nem megy sehova! - jelentettem ki -, Miért legyek vele bunkó azért, mert Luke nem tud uralkodni az idegrendszerén? 

- Megbeszéltük, hogy minden marad a régi, de Luke társaságában nem lesz köztetek semmiféle kapcsolat, erre fel itt talállak titeket. Ki tudja mi történt volna, ha nem jövök... - hitetlenkedett

- Ne nézz egy szánalmas ribancnak, jó? Inkább a barátnődre kéne jobban figyelned. Ki tudja kit szed fel, amíg mi itt vagyunk - Ordítottam, Harry pedig épp megszólalt volna, de Ashton leintette. Konkrétan fel akarta rángatni az ágyról, és kitolni a szobából. Mindeközben pedig újra kopogtattak. 

- Ashton, hol a francban vagy? Engedj már be! - ez Luke. Jézusom, ez Hemmings!

- Hát ez fasza 

- Ahelyett, hogy szitkozódsz, inkább menjetek be a fürdőbe, engedjétek meg a vizet és maradjatok csöndbe. Majd én elintézem - a bátyámnak komoly hangulatingadozásai vannak. Néha elgondolkozom azon, hogy nem kéne e kezeltetnie magát. 

Bementünk a fürdőbe majd magunkra zártam az ajtót, és óvatosan megengedtem a fürdővizet. Harry leült a szennyes tartóra, én pedig vele szembe a kád szélére. 

- Annyira sajnálom. El sem tudom képzelni, hogy hogy érezheted most magad. - mentegetőzött

- Ez, ez nem a te hibád. Talán be kellett volna zárni az ajtót. - majdnem elnevettem magamat. 

- Csak gondolj bele Ashton helyzetébe. Szerintem neki sokkal cikibb volt így látni a húgát, mint ezt nekünk átélni. - a szívem azonnal dörömbölni kezdett, ahogy kimondtam ezt a pár mondatot. Visszagondolni is kínzó. Harry átfonta karjait a derekam körül, de ekkor úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele. Elmondtam neki mindent arról, hogy hogy érzek vele kapcsolatban, és végül megállapodtunk abban, hogy egyenlőre csak barátok maradunk. Azt mondta, ez lesz élete egyik legnehezebb időszaka. Tettetni, hogy nincs köztünk semmi, közben pedig...

Pár perc elteltével Ashton kopogott, mi pedig kimentünk. Elmondta, hogy Luke azt akarja, hogy beszéljük meg a dolgokat, és hogy menjek át hozzá, ha végeztem. Megbeszéltem Harryékkel, hogy ne öljék meg egymást amíg távol vagyok, végül pedig abban maradtak, hogy amikor átmentem Lukehoz, és látták, hogy becsuktam az ajtót, akkor Harry távozni fog. 

Lecseréltem a felsőmet, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg zuhanyoztam volna, majd bekopogtam a szomszéd szobába. 

- Szia! Gyere be. 

- Miről szeretnél beszélni? 

- Rólunk. Valamint szeretnék bocsánatot kérni. - miről beszélsz, Hemmo?

- Luke, nincs olyan, hogy rólunk. Nincs olyan, hogy 'mi'! 

- Miért nem tudsz megbocsájtani nekem? 

- Mert bántani akartad azt az embert, aki fontos nekem, ja, és ne felejtkezzünk meg arról, hogy majdnem megöltél! 

- Ne túlozz! - még hogy én?

- Én túlzok? Tudod te, hogy mit élek át nap mint nap? Remélem soha nem fogod megtudni, mert egyszerűen borzalmas! - akármennyire haragszom rá, nem kívánok neki rosszat. Mégis csak a testvérem legjobb haverja. Na meg a volt barátom.

- Könyörgök, Lili! Bocsáss meg! - megingattam a fejemet, és közöltem vele, hogy ez nekem nem megy

- Miért? Mi bajod, talán, hogy szeretlek? - üvöltött. Annyira féltem tőle. Borzasztó volt. Ilyen idegesnek még akkor sem láttam, amikor megütötte Harryt. Próbáltam visszafogni magam, de egyszerűen nem ment. 

- Látod? Ezért nem megy. Hogyan is tudnék megbocsájtani neked, amikor minden egyes alkalomkor félek, amikor a közelemben vagy? Nem tudod elképzelni, hogy mit érzek. - olyan szánalmasnak éreztem magam. Csak folytak a könnyeim, Luke pedig az asztalnál támaszkodva meredt maga elé. Nem tudtam mit tegyek. Legszívesebben megöleltem volna, de nem tehettem. Kiszámíthatatlan volt, és ezt ő is tudta. Sajnáltam őt. 

- Luke, tudod min gondolkoztam? - megrázta a fejét, de továbbra is abban a pózban maradt

- Ha most kértél bocsánatot, pár órával ezelőtt mégis mi vezérelt arra, hogy névtelen üzeneteket küldj nekem? - felém fordult és döbbenten rám nézett

- Miről beszélsz? Én nem küldtem neked semmit

- Luke, egyedül te tudod, hogy Harry meg akart csókolni, és amikor az utolsó üzenetem jött, te nem is voltál a színpadon - kérte, hogy mutassam meg neki, én pedig így tettem. Elolvasta, majd fejéhez kapott. Elmesélte, hogy összefutott Iannel, amikor elment tőlem a kórházból, és az az idióta beszélgetni akart vele. Ahogy elmesélte ezt az egészet már egyáltalán nem éreztem azt, hogy haragudnom kéne rá. Furcsa, hiszen épp kiadta az egyik titkomat, mégis védtelennek láttam őt. Csak azt akarom, hogy boldog legyen, de ehhez nekem is változnom kell. 

- Luke! Gyere ide - közelebb lépett hozzám, én pedig megöleltem. 

- Annyira sajnálom, Lili! - könnyeim ismét kicsordultak, és igazából már nem akartam mást, csak újra olyan kapcsolatban lenni vele, mint mielőtt összejöttünk. Nem hiszem, hogy valaha fogom még tudni szerelemből szeretni őt. Amikor Harry megcsókolt teljesen mást éreztem, mint akkor, amikor Luke tette ezt. Nála nem éreztem azt a bizonyos tüzet. Össze vagyok zavarodva és semmi másra nincs szükségem, csak időre. 

* Egy héttel később *

Kicsit több mint egy hét telt el a Harry-vel való afférom és a Luke-al való kibékülésem óta. Minden a lehető legnagyobb rendben van. Jobb nem is lehetne. Harry és Ashton megbeszélték a dolgokat. A göndör elmondta neki, hogy miben állapodtunk meg, és végül Ashton azt mondta, elfogadja a kapcsolatunkat, ha látja, hogy boldog vagyok. Harry és Luke is kibékültek. Őszintén szóval jó látni, hogy mind a 9 srác jól kijön egymással. Elvégre hónapokig együtt lesznek. Ja, és időközben Louis tesója, Lottie is csatlakozott a turnéhoz. Imádom őt. Nagyon kedves és segítőkész. Tökéletesen megértjük egymást.

Éppen Lux-szal játszottam a turnébuszban lévő szobájában, közben pedig halkan ment a híradó. Ez a kislány egy tünemény. Szerintem nem is sejti, hogy milyen szerencséje van, hiszen 5 csodálatos sráccal nő fel, miközben körbeutazza a világot. És mégcsak 3 éves múlt. Elképesztő.

Befontam a kis haját, ez idő alatt nem figyeltem a TV-t, csak Lux beszédét. Amikor kész lettem vele, felnéztem. Kár volt. Olyan éles fájdalom hatolt a szívembe, mint még soha. Azt éreztem, hogy menten kiszakad a mellkasomból. Felkaptam Lux-ot, majd a stadionba rohantam vele, hogy átadjam a felügyeletet Louise-nak. Könnyeimet visszatartva próbáltam megtalálni az anyukáját. Szegény kislány, még csak nem is érti, mi történt hirtelen. Csak Lottiet találtam meg, ott volt a backstage-ben, és hallgatta, ahogy a bátyámék gyakorolnak. Átadtam neki a gyereket, majd visszarohantam a buszba. Lerogytam az ágyra, és minden emléket újraéltem magamban. Harry olyat tett velem, amit még soha senki, és mellette végre úgy éreztem; végre élek. A könnyeim Niagaraként hullottak, ahogy felidéztem a híradóban hallottakat. 

"Harry Styles és Taylor Swift újra egymásra talált. Taylor azt nyilatkozta, időre volt szükségük, hogy rájöjjenek, szeretik egymást. A lány az első Fülöp-szigeteki koncerthez is csatlakozik. "

Összeszedtem a cuccomat, majd bevágtam magam mögött a busz ajtaját. Vállamra akasztottam a táskámat, majd még utoljára hátranéztem, ekkor viszont nekiütköztem valakinek. 

- Nocsak, nocsak. Egy eltévedt rajongó. Mit keresel te itt? - Undorító! Egyszerűen undorodom ettől a nőtől. 

- Semmit

- Te sírtál? - Nem, baszd meg, izzad a szemem - Kirángattam kezemet a szorításából, majd elindultam, hogy hívjak egy taxit. Minden egyes alkalommal, amikor behunyom a szememet, eszembe jut, hogy hogyan érintett meg Harry, és hogy mit csináltunk együtt. Egyszerűen összeszorul a szívem és elönt a sírás, amikor arra gondolok, hogy minden tönkrement. Belementem Harry idióta játékába, és mi lett a vége? Átbaszott, és összejött egy tiszteletlen picsával. Megint  ugyanoda lyukadtam ki. Újból kihasználtak, tehát a történelem vagy megismétli önmagát, vagy pedig balfasz vagyok... Őszintén szólva annyira felmérgeltem magamat, hogy inkább letöröltem a könnyeimet, majd visszatrappoltam a stadionba. Ha harc, hát legyen harc!

Drága Olvasóim!

Egyszerűen nem hiszem el, hogy már a 18. fejezetnél járunk. Ez azt jelenti, hogy lassan a történetünk végére érünk, de ne aggódjatok, még legalább ennyi rész hátra van, ha nem több *perverz szemöldökhúzogatás*.

Az előző rész óta majdnem 4000 (!) oldalmegjelenítést számlált össze a blog, valamint már 79 rendszeres olvasóm van, ami hihetetlen. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is). Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Nagyon-nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is.

Della x