16. Mutasd meg, hogy érdekel

~Ajánlott zene: Tove Lo - Thousand Miles~

- Tudod mi a jó abban, hogy most mindezt elmondtad? Egyre inkább emlékszem Harryre, és emlékszem arra, hogy mi történt, miután kimentünk a PUB-ból. Meg akart csókolni, de én elhúzódtam tőle, mert azt hittem, tényleg szeretsz engem. De tudod mit? Ha még egyszer megpróbálná, akkor már nem ellenkeznék neki...

- Mondd ki még egyszer! - hangja halk volt, de érezni lehetett a dühöt is benne

- Ha Harry újra meg akarna csókolni, nem ellenkeznék neki! - kimondtam, ő pedig felállt. Kiment a szobából, majd becsapta maga mögött az ajtót. Az egész testem remegni kezdett, szememből pedig előtörtek a könnyek. Kétszer is a szemére hánytam, hogy nem ellenkeznék Harry csókjának, pedig magam sem tudom, hogy így van e. Miket beszélek, persze, hogy nincs így. Szeretem Luke-ot, de elengedem. Én ezt egyszerűen nem tudom megbocsájtani neki. Hogy tehette ezt? Még mindig nem tudom felfogni. Harry valószínűleg nagyon sokat jelent nekem, ezért olyan, mintha engem bántana, lényegében pedig ezt is tette.

Elővettem a telefonomat, majd felhívtam Michaelt, hogy hozzon be pár ajándékot, azok közül, amiket kaptam. Azt mondta, pár perc múlva itt lesz, de 20 perc elteltével sem jött meg. Fáradt voltam, így addig pihentem. Lehunytam a szememet. Aludni próbáltam, ami sikerült is, de borzalmas rémálmom volt. Zihálva keltem fel, magam mellett pedig megpillantottam Michaelt. Kicsordultak a könnyeim, ahogy  újból eszembe jutott, ami az álmomban történt. Mic a hátamat simogatva próbált nyugtatni, és kérte, hogy meséljem el, amit álmodtam. 

- Próbálj meg megnyugodni, és meséld el mi történt. - nagyot nyeltem, majd eleget tettem a fiú kérésének

- Minden olyan sötét volt... Egy hatalmas helyen voltam, ahol volt öt fiú, de az arcukat nem láttam. Csak a hangjukat hallottam. Az egyik olyan volt, mint Harry. Nyugodtan ültem, de ekkor egy férfi jelent meg, akinek szintén nem láttam az arcát. Kiabált velem, aztán megütött, én pedig rohanni kezdtem. Ezután villanásszerű váltás következett. Valami verekedés helyszínén voltam, ahol két fiú bántotta egymást, pontosabban csak az egyik. Nagyon csúnyán megütött valakit. Nem tudom, hogy miért, de nem láttam arcokat. - Michael döbbenten nézett rám. Nem mert megszólalni, csak ült, mint aki magába van roskadva.

- L-Lili... Ez nem egy...

- Ez nem egy álom volt, ugye? - ismét elsírtam magamat. Hát ez remek. -, Ez a baleset előtt történt velem, igaz? - nem szólt semmit. -, Igaz? - már szinte üvöltöttem vele, de nem vette magára. Egyetértően bólintott, majd megölelt. Hát ez remek. Álomként törnek rám a régi emlékek. Miért nem lehet csak úgy simán emlékezni mindenre? Miért nehezíti meg az elmém ennyire?

Két nap telt el az "álmom" óta, azóta minden este ugyanígy kezdődik a fejemben. Elalszok, újra előjön ez az álom, de egyre több részlet csatlakozik hozzá. Az arcok kezdenek kitisztulni és ezzel együtt kezdek emlékezni. A hatalmas tér, ahol egy férfi megütött, nem csupán egy park volt, vagy valami. Ott volt Harry és még 4 fiú. Énekeltek. 

Hirtelen fájni kezdett a fejem és forgott velem az egész szoba. Ha így haladok, még jövő hónapban sem mehetek haza. Megnyomtam a nővérhívót, majd óvatosan visszafeküdtem az ágyra, pár percen belül pedig megjelent az ajtómban egy nővér. Anya is itt volt. Elmeséltem, hogy megszédültem, és azt is, hogy ez mostanában egyre gyakoribb, de szeretnék haza menni. Mégha saját felelősségre is, de haza fogok ma menni, és semmi sem állhat az utamba. A nővér 10 perccel később visszajött, miután beszéltünk az orvossal, haza is engedett, egy feltétellel: Heti kétszer ellenőrzésre kell jönnöm, ezen kívül ha bármi van, akkor azonnal hívni kell az ügyeletet. 

Anya segített összepakolni, közben pedig beszélgettünk. Azt mondta, szabadságot szeretne kivenni, hogy ott legyen velem, de én ezt elleneztem, majd eszembe jutott, hogy Ashton megemlítette, hogy ő és a srácok abbahagyják az iskolát valami hatalmas munka miatt. Egyenlőre még nem emlékszem arra, hogy milyen munka, de dolgozom rajta. Anya nagy nehezen megegyezett velem, így Ashton lesz velem, ameddig el nem mennek, majd anya váltja fel. 

A taxi hazáig vitt minket. Nagyon örültem, hogy végre haza mehetek, de egy kicsi félelem is volt bennem. Amikor beléptünk a házba kellemes illat fogadott. Az otthonom illata. Anya felkísért a lépcsőn, majd magamra hagyott. Azt mondta, majd később kipakolunk. Az ágyamon egy rózsaszín pléd volt, amin halványkék csíkok díszelegtek, emellett az ágyra volt téve egy csomag. Valószínűleg ez az egyik születésnapi ajándékom lehetett. Leültem az ágyra és szemügyre vettem. A csomag közepén volt egy masni, amiből kilógott egy kis papír. Egy 'H' betű volt rajta. 

- Harry - mosolyra húzódott a szám. Kibontottam. Egy fehér póló volt benne, és egy kisebb doboz, amiben egy gyönyörű kereszt nyaklánc pihent. Szorosan magamhoz fogtam a felsőt és beszippantottam illatát. Annyira ismerős volt. Percekig szagolgattam és próbáltam emlékezni, de anya megzavart. 

- Anya, kérdezhetek valamit? - bólintott

- Te ismered őt? - felé fordítottam a felsőt, majd beszédre nyitotta a száját

- Ő egy énekes. Pár hónappal ezelőtt ismerkedtetek meg, és azóta tartottátok a kapcsolatot. Öten énekelnek együtt. Öt fiú. 

- Zayn - suttogtam

- Tessék? 

- Zayn! Ő az egyik fiú! Anya, emlékszem! Minden kivilágosodott. Minden egyszerre, ez csodálatos. 

Miután rengeteg dologra rájöttem, úgy éreztem fel kell hívnom Harryt. Elővettem a telefonomat, majd tárcsáztam a számot. 

- Lili! Hála az égnek, hogy jelentkeztél. Hogy érzed magad?

- Emlékszem rád, Harry Styles! - miután ezt kimondtam, azonnal kinyomta a telefont, pár másodperc múlva pedig FaceTime-on hívott vissza. Szemembe azonnal könnyek gyűltek, ahogy megláttam őt. 

- Hol vagy most? 

- Edinburgh-ben. Holnap megyünk haza, de most nem én vagyok a fontos, hanem te. Otthon vagy már?

Több mint fél órája beszélünk, és szinte már mindent elmeséltem neki, még azt is, hogy hogyan jutottak eszembe a dolgok. 

- Kérdezhetek valamit? - mosolyogva bólintott

- É-énekelnél valamit? Úgy értem... Egy kis részletet, vagy valamit. - nem kellett kétszer kérnem, azonnal énekelni kezdett. Annyira, de annyira gyönyörű hangja van. Az egész testem libabőrös lett, ahogy ezeket a sorokat énekelte: 'I want you to hit the pedal Heavy Metal show me you care.* I want you to rock me, rock me, yeah...'

- Istenem, ez csodálatos volt. Hihetetlen!

- Lili, szeretnék kérdezni valamit. Mire emlékszel a szülinapodról? 

- Azt hiszem, mindenre. - visszakérdezett, hogy tényleg mindenre emlékszem e, majd így szólt:

- Emlékszel arra, hogy én...

- Igen, Harry. Emlékszem arra, hogy meg akartál csókolni. - zavarban volt. Talán elszégyellte magát.

- Azt hiszem, hiba volt. Hiszen neked ott van Luke, így helytelen volt ez az egész. Lili, annyira sajnálom. Nem akartam még jobban bekavarni, csak... Mindegy. Nem számít. 

- Nem, nem mindegy. Kérlek mondd el! Légy szíves. - suttogtam az utolsó két szót

- Azt hiszem, többet érzek irántad, mint kellene. - abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta két dolog miatt is összerándult a gyomrom. Az egyik a bátyám volt, aki üvöltve akart üdvözölni, majd lebiggyesztett ajkakkal próbálta feldolgozni a hallottakat, a másik pedig Harry vallomása volt. Fogalmam sincs, hogy mivel válthattam ki belőle ezeket az érzéseket. Őszintén szólva rosszul érzem magamat emiatt az egész ügy miatt. Remélem ez egy afféle fellángolás nála, és nem több. Idegesen rácsaptam a telefont, majd a bátyámra figyeltem. Nem szólt semmit, csak tűzokádó sárkány módjára szórta felém villámait. Vagy hogyan is mondják. Nem mertem megszólalni, később szerencsére Ashton megtörte a csendet.
- Szóval. Csak azért jöttem, hogy elmondjam, költözünk.
- Hogy micsoda? Hogy mit csinálunk?! - üvöltöttem
- A srácokkal turnézni megyünk, te pedig velünk jössz. Neked és anyának is így lesz a legjobb. Ja, ameddig mi próbálunk, vagy éppen szem elől tévesztünk téged, semmi, ismétlem semmi hetyegés Styles-szal! Nem csókol meg, nem fektet meg, nem ér hozzád, s a többi, s a többi. Világos voltam? - Ez fasza. Elmegyek a testvéremmel Isten tudja hova, de még szabályokat is kapok. Mégis, hogy a francba jön Harry Styles a képbe?

*show me you care : mutasd meg, hogy édekel

Drága Olvasóim!
Egy hete tettem fel a tizenötödik fejezetet, és máris érkeztek új feliratkozók, ami azt jelenti, hogy 77 rendszeres olvasója van a blognak, ami hihetetlen. A kattintások számáról ne is beszeljünk. Több, mint 2000 megjelenítést számlált meg a blog egy hét alatt. Nem tudom, hogy hogy csináljátok, de köszönöm. Ezen kívül a facebook csoportban ( csak ott ) hirdettek egy nyereményjátékot, aminek nyereménye 3x1 Liam Payne DM. További információkért lépj be a csoportba😂💗 Mellesleg, bárki szabadon posztolhat bent, nem eszek meg senkit. Lol a 92 tagból kb. csak én írok. 

Ha tetszett ez a rész, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Iszonyatosan sokat jelentene! 

All the love, D.