15. Emlékezni akarok rád!

~Ajánlott zene: Shawn Mendes : Imagination~

Az író szemszöge

Lili és Luke egymásnak ütköztek. A fiú azt hitte, Harry ül a volán mögött, azonban tévedett, így minden erejével a 15 éves Lilibe hajtott. Luke egy eszméletvesztéssel és pár karcolással megúszta, a lány azonban már nem volt ilyen szerencsés. Azonnal kórházba kellett szállítani. Az eset után Harry és a többiek mind a pályára rohantak. Harry kezébe fogta Lili apró és törékeny testét, majd tárcsázta a mentőket. Nagyon megviselte őt ez az egész, hiszen barátok. Sokat jelent számára. Ashton próbálta leplezni fájdalmát, Harrynek azonban ez nem igazán sikerült.

A mentők pár percen belül megérkeztek, majd közölték a fiúkkal a tényeket. Luke hamar fel fog épülni, ám Lili... Lilinek agyrázkódása van, és a pulzusa nagyon gyenge. 

- Csak épp azt nem mondják, hogy bármelyik pillanatban meghalhat! - üvöltött magából kikelve a Göndör

- Uram, nézze. Ha szeretné így is mondhatom. A barátnője olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogyha vissza is tudjuk hozni, talán akkor sem fog tudni kommunikálni. Mindent megteszünk érte, a legjobb kezekben lesz! Nyugodjon meg. 

Harry nemhogy meg nyugodott volna, inkább kárt tett magában. Minden erejével a falat kezdte ütni. Könnyei sem álltak az útjában. Egyedül Michael volt az, aki megpróbálta megnyugtatni a fiút, de valójában ő sem volt jól. A mentősök elvitték a két sérültet, de az egyenlőre még kétséges volt, hogy a többiek mivel mennek. Végül úgy döntöttek, hogy Harry és Ashton együtt mennek, Michael pedig felhívja Calumot, hogy vigye el. 10 percen belül megérkezett a negyedik tag is, majd elindultak. Mindkét autóval lassan mentek, hogy nehogy feltűnést keltsenek, mert akkor biztosan nem kis büntetést kaptak volna, ugyanis mind a négyen eléggé ittasak voltak.
- Kérdezhetek valamit? - Harry bólintott
- Érzel valamit a húgom iránt?
- Természetesen nem.
- Akkor mivel magyarázod, hogy meg akartad csókolni? - A fiú nagyot nyelt, s nem tudta mit mondjon.
- Biztos csak az ital miatt volt. Nem is emlékszem arra, hogy ezt akartam csinálni. - hazudott. Persze, hogy hazudott. Nem mondhatja azt Lili testvérének, hogy " Igen, lehet, hogy kezd felépülni bennem valami, de talán ez csak egy fellángolás... " - Ashton annyiban hagyta az ügyet, és a hátralévő percekben már csak arra koncentrált, hogy irányítsa Harryt a helyi kórházba. 

* Visszaemlékezés vége *

Lilian Caden

2 hét telt el a balesetem óta. Már jobban vagyok, leszámítva, hogy nyakmerevítőt kell hordanom, valamint eltört a jobb kezem. Szinte az összes emlékemet elvesztettem az elmúlt 1 évről. Az orvosok mesélték, hogy mi történt velem. Azt is mondták, hogy egy ilyen ütés után teljesen normális, hogy elvesztettem néhány emléket. Vissza fog térni, legalábbis szerintük. Nem tudom, hogy ők hogy vannak vele, de engem zavar, hogy még a bátyámat is alig ismertem fel. Volt itt egy fiú. Barna, göndör haja van és ragyogóan zöld szeme. Azt mondta, a baleset előtt barátok voltunk, azonban a nevét nem említette. Talán lehet igaza van, és ismertük egymást. Amikor kómában voltam, néha érzékeltem apró hangokat, láttam fényeket, de nem volt elég erőm arra, hogy reagáljak akármelyikre is. Amikor a göndör fiú volt bent, mindig beszélt hozzám, néha pedig hallottam, hogy sír. Lassan már egy hete nem látogatott meg. Nem tudom mi történt vele, de érzem, hogy hiányzik. Gyakran énekelt is nekem. Mindig erősen próbálkoztam, de sosem tudtam felismerni őt. Még pár napra megfigyelésre bent tartanak, aztán ha a vizsgálatok során nem romlanak az értékeim, akkor hétvégén már otthon leszek.

- Szia Lili, hiányoztál. - köszöntött Ashton egy hatalmas mosollyal. Leült az ágyam mellé és megfogta a kezemet. Elmeséltem neki, hogy mit mondtak ma az orvosok. Nagyon örült, hogy végre talán haza mehetek. 

- Ash, kérdezhetek valamit? - bólintott

- Ki volt az a fiú, aki sokáig bent volt nálam? Göndör a haja és zöld a szeme. Azt mondta, barátok voltunk, de én nem emlékeztem rá. Nagyon szomorú volt. Elmondod, hogy ki ő? - Ashton döbbenten nézett rám, mintha valami rosszat tettem volna.

- Az orvosok azt mondták, ne terheljünk régi emlékekkel. Mindenre magadnak kell rájönnöd. Vedd elő a telefonodat és nézegesd a képeidet, hívásnaplódat és az üzeneteidet. Lehet, hogy eszedbe jut valami. Elmegyek a büfébe. Kérsz valamit? - nemleges választ adtam neki, majd elővettem a telefonomat. Először a képeket néztem meg, nem is kellett sokáig keresgélnem, ugyanis megtaláltam magamat és a titokzatos fiút. Olyan boldognak tűntünk rajta. Remek. Megvan egy kép, tehát tényleg ismerem őt. Már csak a nevére kell rájönnöm. Percekig kerestem, átnéztem minden névjegyet, hátha valamelyikhez a közös képünket tettem be, és így is volt. A neve Harry. Furcsa érzés fogott el, úgy éreztem fel kell hívnom, ezért megnyomtam a tárcsázás gombot. Háromszor csörgött ki, mire felvette. Rekedtes hangon beleszólt, én pedig lefagytam. Legszívesebben nem válaszoltam volna neki, de ha már ennyit kerestem, muszáj megtennem. Szemembe könnyek gyűltek szavai hallatán, iszonyúan aggódott értem. 

- Te vagy az! Végre megtaláltalak. 

- Emlékszel rám? Istenem, Lili! - hangja elcsuklott, azt hiszem meghatódott, vagy valami. 

- Nem teljesen. Ashton mondta, hogy nézegessem át a képeimet és a névjegyzékemet, hátha találok valami régebbi emléket, így aztán felhívtalak. - ezek után nem szólt semmit. Már nem akartam mondani neki semmit, csak egy dolgot, de azt nagyon.
- Emlékezni akarok rád, Harry! Hiányzol, és hiányzik az, ahogy törődtél velem a kórházban, amikor Ashton nem volt itt. Hiányzik, ahogy segíteni próbáltál emlékezni. Ahogy helyeket mondtál, ahol együtt voltunk, és hiányzik, ahogy énekeltél nekem. Nem tudom, hogy hol vagy most, vagy miért nem vagy itt, talán meguntál... nem tudom. Megígérem neked, hogy összeszedem magamat és minden erőmmel azon leszek, hogy visszajöjjenek az emlékeim rólad, rólunk.
- Nagyon hiányzol nekem, Lili, de sajnos most nem tudok ott lenni veled Ausztráliában, mert dolgozom. Pár nappal ezelőtt vissza kellett utaznom Londonba, de amint esélyem lesz rá, meglátogatlak. Megígérem neked! Ha bármi eszedbe jut, vagy kérdésed van, hívj. Nem számít, hogy mennyi az időeltolódás közöttünk, mindig fel fogom venni, rendben? - még beszélgettünk egy kicsit, de amikor Ashton visszajött én is letettem a telefont. Harry elmondta, hogy énekel, de azt mondta, a többi dologra nekem kell rájönnöm, így félbehagytuk ezt a témát.

Délután van, az iskola vége. Leginkább ilyenkor szoktak látogatóba jönni a srácok. Megbeszéltem Calummal, hogy négy után bejöhet Michael-el, pontban négykor azonban nem ők jelentek meg az ajtómban, hanem Luke. 

- Te mit keresel itt? Azonnal menj innen. Látni sem bírlak! - egyre közelebb jött -, Nem hallod? Menj már! - már a sírás küszöbén álltam. Hogy mer idejönni? Fájdalmat okozott nekem. Nekem, akit elvileg szeret. Én sosem tudtam volna őt bántani. 

- Kérlek hallgass meg! Meg tudom magyarázni. 

- Egy percet kapsz. - megrázta a fejét, majd leült az ágyammal szemben lévő székre. 

- Amikor apádhoz költöztél, iszonyatosan magam alatt voltam. Ekkor jutott eszembe, hogy írok rólad egy dalt. Amikor hazajöttél, Ashton elmondta, hogy mi történ Minneapolisban, ekkor azonban még nem tulajdonítottam Harrynek nagyobb figyelmet, mert tudtam, minden rendben megy közöttünk. Aztán a meglepetés bulin egyszer csak megjelent, és mint kiderült, Michael szólt neki, mert tudta, hogy milyen kapcsolat van közte és közted. Nem örültem neki, nagyon nem. Amikor ölelkeztetek és amikor elmentél érte, tudtam, hogy féltékeny vagyok rá. Az ajándékozás pedig végképp kiborított. Úgy éreztem, őt jobban szereted. Megütöttem őt, mert iszonyatosan mérges voltam, ráadásul el is mentél vele a városba. Ash azt mondta, ne menjek velük, de meg akartam mutatni neki, hogy kivel szórakozzon. Mivel volt már bennem pia, ezért nem gondolkoztam. Meg akartam őt büntetni, így elhatároztam, hogy elkezdek vele versenyezni. Neki akartam menni. Azt akartam, hogy neki is fájjon, de ehelyett neked okoztam fájdalmat. Iszonyúan érzem magamat és nagyon sajnálom. Kérlek mondj valamit. Nem érhet így véget, Lili! Szeretlek téged, az Istenért is. - a könnyeim kicsordultak a hallottak után, és bevillant pár emlék. Emlékszem Harryre!

- De, Luke, véget érhet így, és tudod mit?! Szánalmas vagy. Fájdalmat akartál okozni egy embernek, akit nem ismersz, és életedben mindössze csak egyszer láttál. Fájdalmat akartál okozni Harrynek, de nem sikerült. Legalábbis testileg nem, lelkileg viszont annál inkább. Te el sem tudod képzelni, hogy ő milyen fontos nekem. Biztos, hogy az, érzem... Tudod mi a jó abban, hogy most mindezt elmondtad? Egyre inkább emlékszem Harryre, és emlékszem arra, hogy mi történt, miután kimentünk a PUB-ból. Meg akart csókolni, de én elhúzódtam tőle, mert azt hittem, tényleg szeretsz engem. De tudod mit? Ha még egyszer megpróbálná, akkor már nem ellenkeznék neki...

Drága olvasóim! 
Megérkezett a 15. fejezet. Pár napot késtem, de remélem megérte várni, és nem lett olyan borzasztó.
Ismételten szeretnék köszönetet mondani nektek, hiszen már 75-en vagytok feliratkozva a blogra, és több mint 39,000-szer kattintottatok a blogra. Ha ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, kérlek jelezzétek nekem egy pipával, kommentel esetleg feliratkozással. Nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek, lépjetek be a facebook csoportba is. (Olvass lejjebb, talán érdekelhet téged, amit ott találsz).

Az elkövetkező pár percben egy eléggé érzékeny témáról szeretnék írni nektek. Nem tudom, hogy hányan vagytok Elounour vagy Larry shipperek, ez a szösszenet most az utóbbi csapathoz szólna. Veszekedések elkerülése végett kérek mindenkit, indulatait tartsa magában.

Megjelent a Larry fanficből született, első magyar erotikus melegregény , A tanítvány. Nyári akciónk keretében, 500 Ft-tal olcsóbban, 2500 Ft-ért rendelhető a kiadótól.
( https://www.facebook.com/AtanitvanyEgyregenyszuletese )

A blogról készült fantrailert itt tekintheted meg: https://www.youtube.com/watch?v=VMxel3NY9hc


Ha megnézted tetszett és felkeltette az érdeklődésedet, itt tudod még több információt kaphatsz a történetről, valamint a link megnyitása után ezen az oldalon is lehetőséged van előrendelni a könyvet!
http://www.atanitvany.hu/


Ps: Csak halkan megjegyezném, hogy a történet annyira magávalragadó, hogy már több Anti-Larrys ismerősöm is kezében tudhatja a könyvet. :')

All the love, D.