14. Sajnálatok éjszakája

~Ajánlott zene:Tiesto: Red Lights~

A boldogság határtalan; legalábbis úgy tartják, de senki sem beszél a rossz dolgokról. Rossz dolgok, amelyek belerondítanak egy-egy ember párkapcsolatába. Rossz dolgok, rossz helyek, rossz emberek és rosszabbnál-rosszabb cselekedetek. Így történt, hogy egy békésnek induló nap, végül kudarcba fulladt, végül pedig mind a sürgősségin kötöttünk ki.

* Visszaemlékezés *

A nap sugarai lágyan világították meg arcomat. Visszaemlékezve a tegnap estére egy halvány mosoly húzódott ajkaimon, kinyitottam a bal szememet, de túl erős volt a fény, így azonnal visszahunytam. Egy halk nyögés kíséretében óvatosan a hasamra fordultam, majd megpróbáltam visszaaludni, ekkor azonban megszólalt az ébresztőórám, ami tudatta velem: itt az ideje, hogy kikeljek az ágyból, és belevessem magamat a tanulásba. Nos, nem egészen így képzeltem el a mai napot. Terveim szerint végiglustálkodtam volna az egész szombatot de sajnos a kötelesség hívott. Kilenc óra után pár perccel kikeltem az ágyból, kiválasztottam az aznapi ruhámat - legszívesebben pizsamában maradtam volna, de kitudja, mikor toppan be valaki -. Kivettem egy kényelmes szerelést, elrendeztem magamat a fürdőszobában, aztán lementem reggelizni. Ashton nem volt lent, sőt, még csak a házban sem volt. Se egy üzenet, se egy levél a hűtőn. Talán túlreagálom a dolgokat, lehetséges, hogy az új barátnőjénél töltötte az éjszakát. Milyen romantikus. Igazán.

Egy bögre kakaó és egy vajaskifli társaságában ledőltem a nappaliban lévő kanapéra, majd bekapcsoltam a televíziót. Legalább harminc csatornát végigugrattam, de egyik műsor sem kötött le igazán, ezért inkább megállítottam a híradónál. Valami csatornatörésről volt szó. Igazán érdekfeszítő. Kortyolgatni kezdtem az italomat, és vártam, hogy valami új hírt mutassanak be.
" Különvált a One Direction! " - és azzal a lendülettel hangos köhögésbe kezdtem. Hogy mit csinált?!
- Különvált a One Direction, legalábbis a következő repülőútra. Zayn, Liam, Louis és Niall mind visszarepültek az Egyesült Királyságba, azonban a Göndör másik repülőre szállt, amivel eddig ismeretlen helyre repült tegnap hajnalban. - Los Angeles -, nyögtem be. Ezek a hírírók aztán tudják, hogyan hozzák rá a frászt az emberekre. Egy percre talán bepánikoltam.

Elfogyasztottam a reggelimet, aztán úgy döntöttem, hogy felhívom a bátyámat, ez azonban kudarcbafulladt. Ki gondolta volna, hogy nem fogja felvenni? Körbehívtam mindenkit. Luke-ot, Michaelt, Calumot, anyut... de semmi. Mintha mindenki elfelejtett volna. Egy újabb szokásos nap Lilian életében. Újra láthatatlan vagyok. Igazából az egész napomat elvesztegettem. Régi ruhákat próbáltam egész álló nap. Épp egy szoknyát vettem fel, amikor egy különös üzenetet kaptam.



Hatalmas léptekkel szaladtam fel az emeletre, hogy átöltözzek. Nem volt időm válogatni, sőt, nem is kellett válogatni. Megfogtam azt a szettet amit ma viseltem. Nem érdekelt, hogy egy magasított derekú nadrágról és egy crop topról volt szó, a testvérem mindennél többet jelent nekem. Öt előtt két perccel elindultam. Felültem a biciklimre majd olyan gyorsan kezdtem tekerni, hogy a lehető leghamarabb odaérjek a szórakozó helyre. Tudtam, hogy lehetetlen az, amit a névtelen kér, hiszen négy perc alatt nem vagyok képes odaérni.

Remegő lábakkal tettem le a biciklimet a Bár sarkánál. Berontottam az épületbe, de senki sem volt ott. Épp "Halózni" kezdtem volna, amikor felkapcsolódott a villany. Az egész terem fel volt díszítve. Szóval átvertek engem. Rengetegen ugrottak elő különböző helyekről, hogy üdvözöljenek, a plafonról pedig egy "Boldog szülinapot, Lili" tábla lógott.
- Boldog születésnapot! Bepótoljuk a bulit, hiszen nem voltál itthon. - ölelt meg Ashton
- Te küldted az üzenetet? - bólintott -, tudod, hogy ez a leggyengébb pontom. Muszáj volt pont veled viccelni? Nagyon humoros vagy ma. Őszintén gratulá... - egy mély, rekedtes hang szakított félbe, a következő percben pedig egy hatalmas kezet éreztem meg a vállamon. Styles?!
- Boldog születésnapot! - mosolygott. Úgy mosolygott. Gödröcskésen. Olyan, mint egy apró, puha kis hörcsög.
- H-Harry? Hogy kerülsz ide?
- Meglepetés! Van most két hét szabadidőnk, így gondoltam megleplek titeket. De ha gondolod, akkor haza is mehetek.
- Nem! Ne menj sehova. Örülök neked, csak meglepődtem. - nem lett volna képes elmenni, és ezt egy nagy Styles öleléssel be is bizonyította. Közben pedig Luke is megérkezett, aki egy halvány csókkal köszöntött, majd magával vitt a többiekhez. Én Luke-al, Ashton a barátnőjével, Harry pedig... ő egyedül volt.
- Mindjárt visszajövök. Csak egy pillanat - ezzel felálltam Luke mellől, ott hagyva őt és a barátait. Harry órákat utazott miattam, nem fogom egyedül hagyni őt.
- Hazz, gyere oda hozzánk. Játszhatnánk valamit, vagy csak simán beszélgethetnénk.
- Nem hinném, hogy Luke örülne ennek. Csak nézz rá, szétveti az ideg. - elnevettem magam. Harrynek igaza van. Luke féltékeny? Harryre? Ez nevetséges. Mi csak barátok vagyunk, és ez nem fog megváltozni. Megragadtam Harry csuklóját, majd odasétáltunk a kanapéhoz. Magam mellé ültettem, így nem Luke volt mellettem. Mintha szándékosan összekeverték volna az ülésrendet, hogy vajon hova fogok leülni. Istenem, olyan gyerekesek. Sosem nőnek fel.
- Lili, különleges ez az alkalom ma számodra. Megengedem, hogy igyál. Tessék. - Ashton felém nyújtott egy üveget, belekóstoltam.
- Bunkó! - nevettem, hiszen ez csak almalé volt. Hihetetlen, hogy mire nincs ideje. Képes kicserélni a saját italát egy rostosra.
- Gyere, Fürtös, hozzunk valamit inni. - Harry már ivott egy kicsit. Mellesleg annak ellenére, hogy a srácok közt nincs sok korkülönbség, Harry tartja magát a legjobban. Elsétáltunk a pultig, ahol mindenkinek rendeltünk inni. Természetesen én alkoholmentest kaptam. Legalábbis azt hittem.
- Tessék, itt van az enyém. Tudom, nem ez a legjobb dolog, amit teszek, de tudom, hogy nem fogod túlzásba vinni. Te megiszod az én vodkámat, én pedig megiszom a te alkoholmentes italodat, rendben? - bólintottam, majd visszanéztem a kis csapatunkra. Alig maradt ott pár ember, Ashton pedig... a színpadon? Remélem nem veti be magát, mint legutóbb. A legrosszabb énjét hozza elő az alkohol.

- Kedves Hugicám, gyere fel a színpadra és bontsd ki az ajándékaidat - üvöltötte. Szinte zene volt füleimnek, hogy nem valami baromsággal próbálja meg szórakoztatni a népet. Minden egyes ajándék után megkerestem azt, akitől kaptam, és hálámul kaptak egy Lili ölelést. Azt hiszem nagylelkű vagyok. Két ajándék maradt hátra. Úgy döntöttem, hogy Luke ajándékát nyitom ki elsőnek, mert már szinte felrobban az idegtől. Lehet nem csak Harry a baja, talán történt vele valami. Amíg csomagoltam az ajándékot a többiek a falnak dőlve vártak.
- Jézusom, Luke! Ez gyönyörű. Köszönöm - megöleltem. Csak simán megöleltem. Megpusziltam az arcát és ennyi. Nem hagytam, hogy megcsókoljon. Ez most nem a hencegés ideje. Egész este méregetve nézett mindenkit, aki a közelemben volt. Elkezdtem kinyitni az utolsó ajándékot. Tudtam, hogy ez a Harryé. Nem akartam utoljára hagyni, de az elején Ash még adogatta a dobozokat, aztán mondtam neki, hogy megoldom. Harry ajándéka. Istenem, ez a legédesebb dolog, amit valaha láttam. Kaptam egy képkeretet, amiben benne volt az egyik közös fotónk, amit még akkor készítettünk, amikor a Stadionban beszélgettünk. Volt még rajta egy apró díszdoboz, amiben benne volt egy ugyanolyan kereszt nyaklánc, mint amilyen a Harryé. Azt hiszem, ez az ajándékcsomag Luke-éval vetekszik.
- Hogy mindig veled legyek, és hogy ne felejts el. - szorosan megöleltem. Sosem tudnám őt elfeledni, mert azt hiszem, pár óra alatt, amíg be voltunk zárva, egy örök barátság szövődött közöttünk, és bár fiatal vagyok, felnőttesebb és érettebb dolgokról is tudunk beszélni. Érzem, hogy megbízunk egymásban. Luke hirtelen elrángatott Harry ölelő karjaiból, és olyat tett, amit talán sosem fogok neki megbocsájtani. Megütötte őt!
- Öm... okééé. Az lesz a legjobb, ha én elviszem az ajándékokat hozzám. Majd holnap érte jön valaki. Még véletlen - emelte ki az utolsó szót -, baja esik valamelyiknek. További jó szórakozást. - Calum szépen kihúzta magát a semmiből.

-Luke! Hogy tehetted ezt? Nézz magadra! Sokkal fiatalabb vagy, mint Harry, és képes vagy megütni? Mégis hogy a picsában gondoltad ezt? Azt hiszem nem ismerlek eléggé. - megfogtam Harry kezét és kivezettem az épületből. Korábban említette, hogy jövőhét közepén utazik vissza Londonba, így erre az időre kibérelt egy autót, de mielőtt még elsétáltunk volna odáig, megálltunk az ajtó előtt. Annyira sajnáltam őt.
- Istenem, jól vagy? Nagyon-nagyon sajnálom. Én... én nem akartam, hogy ez történjen. Nem tudom megmagyarázni, a tettét. Tényleg nem értem, hogy miért tette ezt. Annyira sajnálom. - fogalmam sincs, hogy miért, de mostanában egyre többet érzékenyülök el. Talán Kőszívű Lili meglágyult. Hosszan megöleltem őt, aztán elmentünk az autóig. Hűha. Fekete Rover. Imádom. Mindig is ez volt álmaim autója, matt fekete változatban.
- Merre megyünk? Uhm. Erről jut esze... - közelebb hajolt hozzám. Ne-ne-ne! Rózsaszín ajkai egyre közelebb voltak, szinte éreztem, ahogy megperzsel. Elhúztam a fejemet. Ez egy hatalmas hiba lenne. Szeretem Luke-ot, annak ellenére is, hogy nem tudom mi ütött belé. Azt hiszem nincs mire féltékenynek lennie. Kézben tartom Részeg Stylest.
- Sajnálom. Nem.. nem szabadott volna. - bólintottam, hogy nincs semmi baj. Azt hiszem, jobb lenne elfelejteni az elmúlt 10 percet. Mindenki jobban járna. Tudtuk, hogy ennek a bulinak itt vége, és tudtuk, hogy még nem akarjuk ezt. Nem akarunk folytatás nélkül hazamenni. Felajánlottam, hogy menjünk be a városba. Van ott egy nagyon jó Go-Kart pálya, egész jó program lenne.

Amikor megérkeztünk megcsörrent a telefonom. Reméltem, hogy Luke nem olyan ostoba, hogy a bátyám telefonjáról hívjon fel, ezért felvettem. Ashton azt mondta, szívesen lejönnének ők is, hogy levezessék a feszültséget, így megvártuk, amíg ideértek. Időközben az sem érdekelt tovább, hogy itt lesz e Luke. Egyszerűen csak jól akartam magamat érezni a barátaimmal. Amíg a többiekre vártunk Harryvel kibéreltünk két kocsit. Olyan izgatott voltam, és ez csak fokozódott, amikor a többiek ideértek. Luke is itt volt. Elindultunk, ekkor pedig még nagyobb adrenalin löketet kaptam. Maxra kapcsoltam, bár bevallom; kicsit féltem a kanyaroknál, de hamar meglehetett szokni. A negyedik menetet kezdtük el, amikor észrevettem, hogy valamelyik srác kezd bedurvulni. Azt hiszem a száma 41-es volt, ha jól emlékszem, akkor az Luke kocsija. Az első pár körben úgy tűnt, hogy Harryt próbálja elkapni, de aztán üldözni kezdett mást is. A kör végén jártam, nem volt már sok az én játékomból, így arra jutottam, hogy majd megállok a bejáratnál, hogy kivigyenek. Már csak hárman voltunk a pályán. Luke és Michael, azt hiszem. Nagy zajt hallottam pont akkor, amikor az utolsó előtti kanyarban jártam. Hátrafordultam, hogy megnézzem mi folyik ott, aztán egy hatalmas csattanást hallottam, majd megszűnt a külvilág létezni körülöttem.

Drága olvasóim!
Aki benne van a facebook csoportban, az értesülhetett a fejleményekről. A lényeg, hogy most már jobban vagyok, és a részek pedig újra hetente fognak érkezni (pontos napot ne kérdezzetek) 
Sokáig nem volt rész, de - lekopogom -, most jött az ihlet, ami a rész terjedelmén is meglátszik. Ha elnyerte a tetszésedet, kérlek hagyj magad után nyomot. Iratkozz fel, kommentelj és pipálj. Nagyon sokat jelentene.

Ps: Köszönöm szépen a 36000+ oldalmegjelenítést és a 72 feliratkozót. Szinte hihetetlen, hogy a 14. rész kerül fel a blogra, és máris ennyi minden történt. Hihetetlenek vagytok.

All the love, D xx.