12. Az élet megy tovább

- Eljössz hozzám, majd elszöksz, aztán idejössz 5 huszonéves sráchoz, és Isten tudja, hogy mit csináltok, vagy mit csináltatok! Hát erre tanítottalak én, Lilian Caden? - hatalmas ütést éreztem az arcomon. Úgy égetett, mint még soha. Elfordítottam a fejemet. Harryre pillantottam, aki összeszorított fogsorral állt. Felállt a színpad oldaláról, majd lemászott. Ez volt életem legmegalázóbb pillanata. Megütött engem nyilvánosan. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Távolabb áltam tőle, s felemeltem a táskámat. A kijárat felé vettem az irányt, de több léptet is hallottam magam mögött. Hátrapillantottam. Mark - Niall testőre -, megfogta apám kezét, így nem engedte utánam. Ki tudja, hogy mire lenne még képes?! Kiléptem a stadion elé. Harry nem jött utánam. Miért jött volna...

A fellegek egyre erősebb színnel büszkélkedtek, és olyan fülledt meleg volt, hogy még rövid ujjúban is melegem volt. Annyira gyorsan szedtem a lábamat, amilyen gyorsan csak tudtam. Összepakolom a legfontosabb cuccaimat, és elutazok innen. Van pár dollár megtakarított pénzem, amiből tudok venni egy fapados jegyet Sydney-be. Nem igazán tudtam, hogy merre is vagyok, úgyhogy hívtam egy taxit, ami visszavitt apám házához. Marie nem volt otthon, feltételezem apa után indult, így volt időm összepakolni. Behánytam a ruháimat és a többi dolgomat a bőröndömbe, összeszámoltam a pénzemet, majd kiléptem az ajtón. És én még hittem abban, hogy apa megváltozott. Egy ilyen ember sosem változik meg. Lehet, hogy jobban figyelt rám, mint anya, de anya sosem tudna megütni engem, ellentétben vele. Soha többé nem jövök ide vissza. Újból taxit hívtam, hogy kijussak a reptérre, azonban 15 perc várakozás után sem érkezett meg a kocsi, így elindultam gyalog, majd elővettem a hordozható töltőmet és 'újraélesztettem' a telefonomat. Amikor végre bekapcsolt a készülékem üzenetek százait találtam, s egy friss hívást ismeretlen számról. Többszöri hívásra is kinyomtam, így kaptam egy üzenetet.

"Lili, Harry vagyok! Kérlek vedd fel. Nem tettél semmi rosszat, ugye?" - Amikor újra megcsörgetett felvettem. Azt mondta, hogy értem jön valaki. Megemlítette, hogy apa és a barátnője - most már mennyaszonya -, úton vannak hazafelé. Nemrég indultak el a stadionból. Bediktáltam neki a címet ahol voltam, s Harry pár percen belül megérkezett egy kis személy autóval. Betettük a csomagtartóba a bőröndjeimet, aztán beszálltam.
- Mit művelsz?
- Szerinted? Hazautazom. Biztos nem fogok itt maradni még egy napot. Te is láttad, hogy mit csinált - kiakadtam. Mégis mit művelek szerinte?
- T-Többször is előfordult már? - elmeséltem neki, hogy mi volt, amikor még velünk lakott, s mire végére értem a történetnek már a reptéren is voltunk. Leállította az ajtót, de mielőtt kiszálltunk volna, elővette a pénztárcáját és a kezembe adott 'némi' pénzt.
- Ezt biztosan nem fogadom el, ne haragudj. Van megtakarított pénzem, abból utazom.
- Kérlek! Ez a legkevesebb, amit tehetek. Csak azt akarom, hogy épségben hazaérj. Megérdemled, hogy szeressenek, mert egy csodálatos lány vagy. Luke büszke lehet rád. - óvatosan belegyömöszölte a pénzt a táskám egyik zsebébe, majd kiszálltunk. Segített hozni a bőröndjeimet, miután pedig előkerestem az igazolványaimat megvettük a jegyet. Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, mennyi ember volt a reptéren. Sikerült a leghamarabbi gépre jegyet vennünk, de az is csak negyven perc múlva indul, tehát úgy döntöttünk, hogy addig felmegyünk az emeletre enni. Elfoglaltuk az egyik két személyes asztalt, aztán rendeltünk. Megint vitába kavarodtam a pénz miatt Harryvel, megint ő fizetett. Megígérte nekem, hogyha újra találkozunk, akkor állhatom én a kaját. Mire mindketten elfogyasztottuk a rendelt ételt be is mondták, hogy lehet a B7-es terminálnál beszállni. A tömeg egyre nőtt, így nagy nehézségek árán tudtunk lejutni. Letette a csomagjaimat, majd búcsúzóul megpuszilta az arcomat, én pedig megöleltem őt. Karjait összefonta a hátamon, s csak pár másodperc után engedett el. Olyan, mintha évek óta ismernénk egymást.

- Jó utat, írj egy sms-t, hogyha landoltál - rámosolyogtam, majd elindultam. Végre újra azzal a családommal lehetek, akik igazán szeretnek engem. Amíg a repülőben várakoztam fel akartam hívni Luke-ot, de nem vette fel, így hagytam neki egy üzenetet, hogy feltétlen hívjon fel, hogyha meglátta, hogy hívtam. A percek teltek, s hamarosan el is indultunk. Szinte az egész utat végig aludtam, csak akkor keltem fel, amikor a hangos bemondó megszólalt.

- Kedves utasaink! Kérjük csatolják be biztonságiöveiket és vegyék fel a hamarosan leereszkedő maszkot. Légörvénybe keveredtünk, de remélhetőleg minél hamarabb túl leszünk rajta. Őrizzék meg nyugalmukat - fasza. Még a repüléstől is félek, nemhogy a légörvénytől. Gyerünk Lili, most ne szarj be.

Végig szorítottam a repülő ülésének a karfáját. Majdnem húsz percig. A kezemből kiment az összes vér, olyan lila, mintha két napja rajta ülnék. A légzésem lecsillapodott, és már nem izgultam annyira. Vártam, hogy végre leszálljunk, és hazaérkezzek. Amikor megpillantottam a repülőteret elővettem a telefonomat és írtam Harrynek, hogy épségben megérkeztem - bár ő már valószínűleg a színpadon van -. Igazán rendes volt tőle, hogy megtette ezeket értem. Nem hinném, hogy más híresség megtenné ugyanezt egy idegenért, aki ráadásul nem is tartozik a rajongó táborába. Az egészen biztos, hogy most már más szemmel fogok nézni mindent. Lehet nyitnom kéne az emberek felé. Újra fel kellene vennem a kapcsolatot a régi barátaimmal, annak ellenére, hogy ők nem keresnek engem. Valószínűleg nem hiányzom nekik. Nem vártam mást. Miért várnék? Sosem voltam az az ember, akit hiányoltak a többiek. Senki sem ismer igazán, pedig szerintem hatalmas szívem van. Gyorsan megszeretem az embereket, de hiszékeny vagyok. Na, és itt van Luke. Ő egy csodálatos srác, de nem tudok kiigazodni rajta. Nem tudom, hogy mit érzünk valójában egymás iránt. Remélem megtudjuk beszélni, és végre kiderül, mert nem a legjobb kétségek közt lenni. Inkább mondja ki, hogy 'Nem', minthogy hitegessen egy igennel. 

*~*

Kialvatlanul, karikás szemekkel ébredtem. A szomszédnál valami party lehetett, de olyan hangokkal, hogy még a visszaemlékezés is fáj. Anya elment dolgozni, Ash pedig itthon marad ma velem. 

- Jobb reggelt

- Neked is jobbat...

- Aludtál valamennyit? - kérdezte - ezek egy percre sem halkították le a zenét. Megnyugvás volt a fülemnek, amikor végre leállt. Öt óra óta ezt csinálták. Komolyan zúgott az agyam. 

- Inkább ne beszéljünk a tegnapi éjszakámról. Még az ellenségemnek sem kívánom. Borzalmas volt.

 Az asztalon rezgő telefonomra pillantottam, valószínűleg sms-em jött, de nem nyúltam érte. Megtette helyettem a bátyám.

- Várnom kellene, hogy bemutatod az új pasidat?


Drága olvasóim! Először is remélem tetszik az új design, másodszor pedig szeretnék ismét bocsánatot kérni, mert megint késett a rész. Aki benne van a blog csoportjában az tudja, hogy családi okok miatt nem volt időm írni, de most megírtam. Lehet, hogy nincs 1100 karakter, de azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Továbbá szeretném megköszönni, hogy már 62 ember iratkozott fel a blogra, és hogy től vagyunk a 24400 oldalmegtekintésen. Hihetetlen!
Ha tetszett a 12. rész kérlek írj egy kommentet, pipálj és iratkozz fel. Az építő kritikát itt is, chatben és a blog csoportjában is bármikor szívesen fogadom.

All the love, D. xx.