10. " Boldog " születésnapot

~ Ajánlott zene: One Direction - Stockholm Syndrome, piano ~

Pontosan két és fél hete tudtam meg, hogy költöznöm kell. 10 napja érkeztem meg Minneapolisba. Nem igazán beszélek senkivel, se apával, sem az új barátnőjével, pedig Mary-n látszik, hogy szeretne velem beszélgetni. Igazából kedvesnek tűnik, de idő kell ahhoz, hogy feldolgozzam a barátom, a bátyám és anyukám " elvesztését ". Az elválásokban az a rossz, hogy elvárod, hogy a másik is éppen annyira hiányoljon, mint ahogy te őt. De valakinek mindig jobban fáj a búcsúzkodás. Valakinek jó, hogy továbbrepülhet, valaki pedig egész életében várni fogja, hogy visszatérjenek hozzá. Az én esetemben bevallom. Luke-nak sokkal rosszabb lehetett. Vagy talán egyformán nehéz volt. Sokat gondolkozom ezen, de nem találom a megfelelő választ. Luke azt ígérte, hogy legkésőbb szerdára hazaérnek, ehhez képest nem engedték el őket, csak pénteken délben, így körülbelül 10 percem maradt a búcsúzkodásra. A legborzasztóbb az egészben az volt, hogy a srácokat fotósok is követték. Gondolom a fandom kiszivárogtatta, hogy új előzenekar lesz... A srácok kaptak személyes testőrt is. Luke-ot konkrétan vissza kellett cibálni a termináltól. Sírt. Soha nem láttam még őt ilyennek.

November 6-a van. Pontosan 15 évvel ezelőtt jöttem a világra, és mi lett belőlem?! Itt döglök az ágyban, mindenki lent van, én pedig órák óta csak fekszek, nem tudok mit kezdeni magammal. Azt hiszem, hogy Sydndey-ben éppen hajnali egy van, szóval esélyem sincs felhívni senkit. Hurrá! Kettő előtt körülbelül 6 perccel elindultam, hogy összeszedjem magamat. Megcsináltam a hajamat, aztán a konyhába mentem.

- Boldog születésnapot! - üvöltötte apu és Mary. Csak hebegtem-habogtam. Egy hatalmas torta volt az asztalon, és friss sütemény illatát éreztem. Megköszöntem mindent, aztán leültünk a asztalhoz. Fasza reggeli. Tetszik.

- Nos, drágám, jó étvágyat! - mindhárman nekiláttunk az evésnek. Epres torta volt. Az egyik kedvencem. Amikor mindannyian megettünk legalább három szeletet, apu és Mary összenéztek. 

- Van két bejelenteni valónk. Nem akartuk tovább húzni, úgyhogy most mondjuk el neked. 

- Hozzámegyek apádhoz. - bumm

- Elveszem őt feleségül. - bumm, bumm

- Mi?! Komolyan  a kicseszett születésnapomon kellett ezt bejelenteni? Lesz egy féltestvérem. MÉG EGY! FASZA! - felvettem a vörös Vans-omat és becsaptam magam mögött az ajtót. Az eső zuhogott. Nem ismertem ennek a városnak egyetlen zugát sem, annyit tudtam, hogy eszeveszett készülődésben van, mert valamilyen koncert lesz a helyi arénában. Lassanként kezdett kitisztulni az ég, én pedig sétálásommal egyre közelebb lettem a hangok forrásához. A könnyeim egyre jobban előretörtek, és szüntelenül csak arra gondoltam, hogy miért ilyen pofátlan ez a két ember?! Elvileg felnőttek, mégis melyik ember olyan hülye, hogy a szülinapos lányára rázúdítja az új fejleményeket? Elveszi Mary-t és lesz egy kis Mary. Hát ez csodálatos. 

Amint megpillantottam a stadiont a távolból, és a sok sikoltozó lányt, világossá vált, hogy One Direction koncert lesz. Szinte mindenkinél volt valami transzparens, ami szerintem teljesen hülyeség, hiszen a mögötte lévő ember nem fog semmit látni. Kedves gesztus a fiúknak, szar élmény a mögötte állónak.

*~*

Lassan hét óra, és számomra is hihetetlen, de se apa, se Mary, se senki nem hívott, egyedül Ash kérdezett felőlem, még Luke sem keresett. Kicsit lehunytam a szememet és átadtam magamat az emlékeimnek, de valahogy csak pár percig sikerült pihennem, mivel eszembejutott pár régi, rossz emlék.

* Visszaemlékezés *

Apu két éve hagyott el minket, anyu pedig egy fél éve talált magának új barátot. Van egy fia, Ashtonnak hívják, mindketten itt laknak velünk, legalábbis egyenlőre. Anyu éppen dolgozik, Ash nemrég ért haza az edzésről, az apja pedig... nem tudom hol van. Nyolc óra két perckor anya belépett az ajtón. A feje véres volt és lila foltok tömkelege borította el a testét. 

- Ashton! - üvöltöttem torkomszakattából - Ashton! - a könnyeim patakokban folytak. Anya bezárta az ajtót, majd sírva a földrerogyott.

- Ki tette ezt veled? Ugye nem? - minkettőnknek világossá vált, hogy Ashton apja csinálta. Régebben mesélte a bátyám - mert ő tényleg olyan, mintha vérszerinti bátyám lenne -, hogy sokszor megverte őt is, meg az anyukáját is. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ilyen veszélyes. Felhívtuk a mentőt, bevitték őt a kórházba. Egy hétig bent tartották, ezidő alatt egyikőnksem ment iskolába. Otthon vártuk őt, és segítettünk neki, amiben tudtunk. Sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk ezek után.

-

 A rossz álom után hirtelen felriadtam, és azt vettem észre, hogy eszeveszetten könnyezik a szemem, akárcsak a Niagarát látnám... Órák óta itt ücsörgök a stadion előtt. Sosem szerettem ezt a zenekart, sőt, most sem, de néhány dal teljesen átadja az érzéseimet, szóval itt maradtam a stadion előtti parkban, hogy hallgassam őket, és kisírjam magamat. A tervem az volt, hogy megvárom, amíg teljesen be nem sötétedik, aztán visszamegyek, de egyszerűen túl jól éreztem magamat ehhez. Amikor hallottam, hogy a srácok elköszöntek, felálltam a padról és a stadionhoz mentem, azt tervezve, hogy bemegyek és elmegyek a női mosdóba. Rengetegen álltak sorba itt is - inkább nevezhető csapatnak, mint sornak -, de végül fellélegeztem, amikor sorra kerültem. 

- Jegyet vagy kártyát kérek. - mit?

- Öm.. ne haragudjon, én csak a mosdóba szeretnék bemenni. Nincs jegyem és kártyám sem, és nem a legközelebbről jöttem, szóval kérem. - láttam a biztonságiőrön, hogy megenyhült, erre közli, hogy nem. 

- Idefigyeljen! Rohadtul nincs kedvem vitatkozni magával. Nincs egyszerű hetem, és ez a nap sem a legjobb, szóval megtenné, hogy beenged, mielőtt még itt végzem el a dolgomat?

- Biztonságiak! - üvöltötte - Vigyék haza ezt a lányt, valószinűleg drogos állapotában kóborolt el idáig. Kárt tehet magában, és társaiban is.

- Velem van! Sam, engedjétek be. - hangja érdes. Erőt és tekintélyt sugároz, mégis félénk. 

Megfordultam és egy fáradt szempárt találtam magam mögött. Zöld írisze olyan sugárzó volt, hogy örökre elmémbe véste magát. Gyengéden megragadta a karom és besétáltunk a stadionba. Rengetegen voltak bent, mégis olyan egyedül éreztem magamat. Egy elhagyatottabb folyosóra értünk, ahol volt két ajtó, az egyiken az ő neve díszelgett. Beléptünk.

- Ott, jobbra találod a mosdót, használd nyugodtan, addig elintézek egy telefont. - Ahogy kinyitottam az ajtót megcsapott a frissen használt tusfürdő illata. Körbenéztem a hatalmas szobában, majd elvégeztem a dolgomat. Megmostam a kezemet és megigazítottam a hajamat, aztán visszatértem az öltöző részlegbe. 

- Szóval egy igazi rossz kislánnyal van dolgom. Drog, mi? - nevetett

- Ugyan már - legyintettem - egyszerűen semmi kedvem nem volt vitatkozni azzal az emberrel, sőt. Örülök, hogyha élek.

- Szeretnél róla mesélni?

- Nem is tudom... talán. Fogalmam sincs. 

- Szerintem jót fog tenni, ha kibeszéled magadból - megfogta a kezemet és elvitt a kanapéig. Szembefordultunk egymásnak, így ültünk le.

- Először is...öm... köszönöm szépen, hogy behoztál. Nagyon hálás vagyok érte. -  Hűha, Lilian Caden zavarban van. 

- Harry Styles vagyok. Örülök, hogy megismertelek. - félmosolyával felvillanyozta egészen eddigi életemet. Tökéletes fogsora kivillant rózsaszín ajkai mögül, én pedig nyeltem egy nagyot, majd mesélni kezdtem neki. 

Sziasztok Drága feliratkozóim és olvasóim! 46 ember követi rendszeresen a blogomat, és több mint 16,000 oldalletöltést számlálunk. Hatalmas iramban húz felfelé a számláló. Sosem gondoltam volna, hogy hobbi írásból egészen népreszű történet lesz. Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, azért, amiért múlthéten nem volt rész, de valahogy nem jött az ihlet, de most megpróbáltam hosszabra írni. remélem tetszeni fog, hiszen sokmindneki álma vált most valüra azzal, hogy megjelentettem 'Herit' ebben a fejezetben. ha elolvastátok, remélem testzett. Kérelk kommentelj, pipájl, és ha nem vagy még feliratkozva akkor iratkozz fel. Hihetetlenül sokat jelentene. 

All the love, D xx.