05. Csak így tudlak megvédeni!

~Ajánlott zene: 5SOS - Amnesia~

- Az Isten verje meg Lilian! Mi a fenét csinálsz? Ti meg még bátorítjátok? Takarodjatok le azonnal, meg ne lássalak itt titeket! -üvöltött Ash, Luke pedig sajnálkozva nézett rám.

- Gyere. A legjobb lesz, ha lemossuk az arcodat - ragadta meg Luke a karom

- Erre semmi szükség. Nem vagyok részeg, csak egy kortyot ittam... - forgattam meg a szememet

- Na, gyere. Vagy azt akarod, hogy Ashton jöjjön? - egyértelműen beadtam a derekamat

Bementünk a fürdőbe és leguggoltam a zuhanykabin elé. Luke levette a zuhanyrózsát, majd megengedte a vizet, - ami persze teljesen hideg volt -, majd elkezdte megmosni vele az arcomat. A sötétszürke pólóm, és nadrágom teljesen elázott, ekkora egy balfaszt.

- Mm.. Luke! Elég! Teljesen eláztam - mondtam komolyan, korholósan, ő rám nézett, majd mindketten nevetni kezdtünk.

- Sajnálom - mosolyodott el. Semmit nem szóltam. Csak álltunk és bámultuk egymást.

- Meg ö.... - suttogott, de a mondat végét nem értettem, de valahogy olyan érzésem támadt, hogy meg kell őt ölelnem. Szóval kaptam az alkalmon, és megtettem. Nem tétovázott, azonnal vissza ölelt. Még csak meg sem próbált engedni édes szorításából. Oh, te jó ég. Az az illat. Nem tudom, hogy meddig állhattunk így, egymásba gabalyodva, de Louis (azt hiszem így hívták az egyik srácot, akivel az imént iszogattam) próbál betörni a fürdőbe, de elnézést kért és inkább a lenti fürdőt választotta.

Nemsokkal később elengedett, majd a hajamba puszilt és szorosan megfogta a vállamat.

- Ne csinálj ilyet többé, oké? - nézett mélyen a szemembe

- Nem fogok, nyugodj meg! - mosolyogtam rá, ő pedig megpuszilta az arcomat. Mit csinálok? Meghibbantam? Te jó isten!

Csukva tartottam a szememet, aztán újra hozzá bújtam. Leszarom, szükségem van az ölelésére!

- Mi a fasz van ma? Lilian, te komolyan beteg vagy! Luke, pia, Ian? Most komolyan kezdek kételkedni abban az éjszakában. Mit csinálsz? - üvöltötte kikelve magából. Luke eleresztett, megpróbált megmenteni az amúgy is súlyos helyzetből.

- Kussolj, Hemmo!

- Ti.. most akkor? Mi van? Te nem járhatsz a húgommal, ember - nevetett fel kínosan, majd felkuncogtam. Szegény, milyen zavarba hozhattuk, pedig ez csak egy baráti pillanat volt.

- Nyugi már. Csak megölelt, ennyi. Így sincsenek barátaim, nehogy már féltékeny legyél rá, de mindegy. Sajnálom, oké? - ezzel faképnél is hagytam őket. Lehet kicsit túlreagáltam, de... igazam van. Nem sajnálhatja tőlem a Hemmings ölelést.

*~*

Miután ott hagytam a srácokat, berohantam a szobámba és zenét hallgattam, időközben viszont egy nem várt fordulat történt. Rám írt Josh. Olyan jó volt vele beszélgetni, kár, hogy egy óra elteltével el kellett valahova rohannia. Érdekes. Nyilván túl sok dolga van.. Aha. Ezt a volt legjobb barátnőjének próbálja bemesélni? Csak unnak engem az emberek, ennyi az egész. Ashton sem keresett, biztos tökre ki van rám akadva, viszont már mindenki elment, és anyu is megjött. Fasza! 

- Lili! Fent vagy? - kopogtatott valaki az ajtómon

- Akárki is vagy, hagyj lógva - kiabáltam

- Nem úgy értettem, sajnálom, oké? - Ashton. Hát persze.

- Oké

- Lilian basszameg! Ne haragudj, sajnálom! - üvöltötte, és belevert egy kisebbet az ajtóba, kinyitottam neki, hiszen nem akarom, hogy kárt tegyen magába.

- Olyan hülye vagy, tudod? MInek bántod magad? Nem vagy normális. 

- Holnap suli, aludj most már, oké? - még utoljára megölelt majd kiment. Hát, megint mindent elrontottam. Büszke lehetek magamra. Se.

2 héttel később

Szinte hihetetlen, hogy már majdnem egy hónap eltelt az iskolából. Néhány emberrel kezdek jóban lenni, aminek örülök. Van egy lány, aki másodikos, és majdnem ugyanabban a cipőben jár, mint én. nem tudott beilleszkedni. Ashton nemrég jött haza. Calumnál volt, az új dalról konzultáltak. Szinte vévig aludtam a távollétét, de fél három előtt a telefonom rezgésére ébredtem. Nyöszörögtem, majd megnéztem mi is történik épp a világhálón.

Miket ki nem talál ez az ember, de most komolyan. Fél három múlt, én pedig épp kiszökni készülök. Anya és Ash minden bizonnyal alszik. Sírnom, és nevetnem kell magamon. Nemrég tettem ígéretet a bátyámnak, hogy nem volt, és nem is lesz semmi Luke-al, erre pedig találkozni készülök vele, az éjszaka közepén. Felvettem egy kényelmes szettet, óvatosan lesétáltam a lépcsőn és kiléptem a házból. Huh, gratulálok Lilian, szépen biztonyítasz a bátyádnak. taps, taps. Gondoltam magamban. Már háromnegyed három volt, és én fél úton jártam. Elővettem a telefonomat és nyomkodni kezdtem, de nem volt fent senki, Még csak Luke sem. 

Pár perc késéssel viszont meg is érkeztem.

- Azt hittem már eltévedtél, vagy valami - poénkodott

- Miért akartál találkozni?  

- Gyere. Üljünk le ide. -mondta, és a korhadt padhoz húzott

- Na, szóval. Először is hallottam az Ian sztorit. Nagyon buta vagy, tudod? - bólintottam ,- simán képes lett volna rá. Az, hogy nem tette meg, csak annak köszönhető, hogy... elmondtad neki. Talán. Simán megerőszakolhatott volna. Másodszor pedig, tőlem is kérhettél volna pénzt, nem kellett volna kirabolni azt a szart. Harmadjára pedig, ami nálatok történt. Szóval. Tudod, hogy most Ian nem fog békén hagyni? Ha nem mentem volna át, akkor Ashton simán összeverte volna. Van egy tervem, de ez egyedül nem fog menni. Szükségem van rád!

- Mire akarsz kilyukadni, Luke? 

- Majd később elmondom, rendben? Most.. csak beszélgessünk. 

- Mikor lesz kiskoncertetek a Pub-ban? 

- Nem mondott semmit a bátyád? Holnap lesz. Eljössz, ugye?

- Nem valószínű, Ian is menni szokott. Nem áll szándékomban megerőszakoltatni magamat. Így is féltem eljönni idáig, még a telefonszámomat és a lakcímemet is kinyomozta. Ki tudja mikre lehet képes.

- Majd bejössz hátra, a backstage-be, rendben? Oda nem jöhet be senki, csak azok akiket mi beviszünk. Na, kérlek - azok a gyönyörű szemek. Még szép, hogy megyek, nem lehet neki ellenállni.

- Rendben - felnevettem. Akaratlanul is, majd ő is csatlakozott hozzám. 

- Mi volt ez? 

- Luke. Basszameg ne szórakozz! Hallod? - Luke eltűnt. Pár forró sós könnycsepp csordult le az arcomon, aztán felálltam, de egy erős mellkasba ütköztem hátulról. A fél szememet becsuktam, s úgy néztem meg, ki is az. rettegtem, hogy Ian is lehet akár.

- Jól vagy? Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni. - magához ölelt, én pedig még szorosabbá tettem az ölelését. Bár a könnyem tovább folyt, úgy éreztem nem akarom elengedni. Többé nem. 

- Figyelj... Csak egy módon védhetlek meg, de ehhez te is kellesz.

- Hallgatlak.

- Szeretném ha... a barátnőm lennél!

Sajnálom, hogy ismét ennyit kellett várni, de nem nagyon voltam az elmúlt két nap alatt gépnél, így félig tudtam megírni a részt csak, Most viszont befejeztem. Ha tetszett akkor kérlek hagyj nyomot magad után (iratkozz fel, kommentelj, pipájl). Építő kritikákat is szívesen fogadok. Az előző rész óta átléptük a 4800 megtekintést, ami számomra csaknem hihetetlen, valamint +3 taggal bővült az olvasók listája. Ha ez még mind nem lenne elég, a csoportban immáron 10 (ami az eddigi háromhoz mérten sok :D)  ember van. :) Nagyon köszönöm, sokat jelent. 

Ha neked is van kedved, csatlakozz hozzánk. Megjegyzést bárki írhat, akár névtelenül is.

Facebook csoport: KATT

A feliratkozásnak és a kommentnek örülnék. Tudom, hogy senkit nem lehet kötelezni, de neked csak pár kattintás, nekem pedig a világot jelentené :)

Della xx.