03.Pénzt kell szereznem!

~Ajánlott zene:  Lana Del Rey - Young and Beautiful~

Mikor a szekrényekhez értünk kivettem a cuccomat és ő is a sajátjához igyekezett, de amint megfordultam vele találtam szemben magamat. Megfogta a derekamat, magához húzott és megcsókolt, az egész suli szeme láttára, nem is hagyták szó nélkül.Mégis mi a francot csinál? Hát ez nem normális. Lesz miről beszélnünk!
- Hé, Ian, újabban, pisisekre buksz?.-cukkolta az egyik srác, majd Ian oda ment hozzá és erőből arcon vágta. Szegény srác, az egész iskola kinevette. Ian karon fogott, bekísért az első órámra, elköszöntünk egymástól, majd indult az útjára.

Harmadik óra után egy brutálisan szőke, hosszú hajú csaj jött oda hozzám. Nem értettem...
- Na mi van, kis csaj. Ian segítségével akarsz az iskola menő csapatai közé tartozni? Ha azt hiszed, hogy ez menni fog, nagyon tévedsz. Ian az enyém, és neked esélyed sincs. Ribanc. - közölte, majd elment Ianhez. Még, hogy én vagyok a ribanc... csak magunkra kell nézni és látjuk a különbséget. Nyilvánvaló, hogy már fél Sidney járt a csajsziban... Köztük Ian is. Óra közben kikérezkedtem a mosdóba, beültem az egyik wc-be és sírtam. Keservesen sírtam. Mindig én voltam az, aki kicsi kora ellenére is példát akart mutatni mindenkinek. Mindig az erősek tàborában voltam, sosem sírtam olyankor, amikor több ember is láthatta. Az egyetlen ember aki valaha is sírni látott, az Josh. Vele beszéltem meg minden ilyesfajta dolgomat, furcsa, hiszen ő fiú, de mégis jobban megértett. De most már ő sincs. Rohadtul érzem magam. Megpróbáltam helyrehozni magamat, de ahogy mondani szokás, amit Isten elrontott, azt a smink sem hozza helyre. Nos, ez való igaz. Kiléptem az ajtón és a terem felé indultam. Pont kicsengetteg. Kíváncsi leszek a fizika órára..

- Gyerekek! A mai fizika órát a nagy teremben fogjuk megtartani, ahol ott lesz mind a négy évfolyamból az osztály fele. Néhány tanuló előadást fog tartani! - közölte a vén asszony, majd a terembe indultam. Hát remek... 

- Mindenki üljön le egy neki szimpatikus helyre, és mindenki válasszon magának párt.

Leültem leghátulra, természetesen egyedül. Örömmel láttam, hogy Ian és a szőke picsa sehol sincs, de ekkor beléptek. Az egyik csatlósa annak a szőkének üvölteni kezdett, hogy üljön oda mellé. Iant pedig megszólította az a diri.

- Ian, fiam. Ott van még hátul egy hely, ülj oda - mutogatott felém, én pedig láttam sötét jövőmet.

- Helo - köszönt, de meg sem szólaltam.

- Baj van? - kérdezte felém fordulva, de továbbra is hallgattam

- Válaszolj! - emelte fel a hangját, de makacs voltam, és nem szóltam
- Lili! - ragadta meg a csuklómat
- Mit csinálsz? Hülye vagy? Eressz! - suttogtam

~*~

Az önsajnáltatásból kilépve, hirtelen felindulásból borzalmas ötletem támadt. Nincs, és nem is lesz más választásom. Pénzt kell szereznem! Felvettem egy fekete nadrágot, egy fekete felsőt és vittem magammal egy kendőt, valamint egy táskát is. Elindultam. Lassan, feltűnés nélkül sétáltam be a boltba, már csak egy vásárló volt bent. Szerencsére ez egy kis bolt, de nem annyira apró, hogy mindenki mindenkit felismerjen. Általánosságban nagy a forgalma, most viszont csöndes volt. Beosontam a raktárba és beöltöztem munkásnak, aztán feltűnés néülkül a kasszához sétáltam. Kivettem belőle annyi pénzt, amennyire szükségem volt, aztán visszasétáltam, átvedlettem, eltettem a pézt a táskába és távoztam. Rohanni kezdtem. Féltem, és már meg is bántam. Sosem fordult meg ezelőtt ilyen a fejembe, de hiányzik Ashton, és nem bírom elviselni a hiányát, évek óta, egészen kiskoromtól kezdve, mindig velem volt, amikor anya nem, ő segített keresztül apa elvesztésén, most pedig őt vesztettem el. Ismét sírtam, de nem volt menekvés. Az állomásra indultam, váltottam jegyet a leghamarabbi Rockdale-i járatra. Felszálltam. Anyu most nagyot csalódott bennem, és Ashton is. Zokogva vártam, hogy végre a célomhoz érjek, és letegyem a bátyámért az óvadékot. Lassacskán mindenki leszállt, csak én maradtam. Amikor végre megérkeztünk szonte le rohantam, egészen a rendőrkapitányságig.
- Jó estét - köszöntem, majd viszonozta a portás
- Segíthetek valamiben?
- Ashton Fletcher Irwin óvadákát jöttem letenni.
- Kövessen az irodámba

- Gyorsan odaadtam a pénzt, aztán távoztam, azt mondták nemsokára távozhat Ashton, ehez képest húsz perc elteltével, még mindig ott ültem.
- Ashton - üvöltöttem, majd a nyakába ugrottam
- Hugi - ölelt magához, én pedig ismét sírtam
- Gyere, menjünk.-karolta át a vállamat, majd elindultunk.
- De..hogy tudtad kifizetni? - kérdezte, én pedig lefagytam. Rögtönöznöm kell, nem tudhatja meg.
- Hosszú történet, egyszer talán elmesélem, de te...te miért kerültél ide?
- Összeverekedtem egy gyerekkel, és mikor meglöktem, beesett egy bolt kirakatán, aztán beriasztott minden. És most itt vagyok.

Egy óra elteltével épségben hazaérkeztünk. Már éjfél is elmúlt, szegény anyu, halálra aggódhatja magát. Óvatosan kinyitottam az ajtót, ügyelve, hogy ne csapja zajt, majd beléptünk.
- Psszt - suttogtam, majd felkapcsolódott a villany
- Lilian! Mégis mit képz...-kezdetett bele, de mikor meglátta Ashtont, elakadt a szava, és láttam, hogy azonnal könnybe lábadt a szeme.
- Hello - suttogta Ash
- Kisfiam, Ashton!  -rohant oda hozzá, és szorosan megölelték egymást

~*~

Kettő körül sikerült elaludnom, de állandóan felkeltem. Mindig az volt az eszemben, hogy mit csináltam. Hat körül kikeltem az ágyból, és elindultam összeszedni magamat, Ash még aludt, így próbáltam halkan közlekedni. Felvettem egy csőnadrágot és egy szürke felsőt, megreggeliztem és elindultam iskolába. Gondolkodnom kellett. Nagy kerülővel mentem az iskolába, majd' leszakadt a hátam, de nem baj. A lényeg, hogy átgondoltam a dolgokat. Mikor beléptem az iskolába, a tegnapival ellentétben senki sem figyelt rám, örültem. De sajnos nem tartott sokáig. Ian meglátogatott...

- Mit akarsz már megint? - forgattam a szememet

- Beszélni.

- Nincs miről beszélnünk, és most ha megbocsájtasz  -hagytam volna faképnél, de a csuklómnál fogva visszarántott

- Mit csinálsz, hülye vagy? - kiabáltam, és akkor, abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mindenki minket néz.

- Beszélnünk kell a szerda estéről, és arról a csókról, a gimiben - nézett a szemembe

- Nem, Ian, nem kell...

 -Odaadom a pénzt - bukott ki belőle

- Mivan?

- Jól hallottad, odaadom a pénzt, hogy kihozd a bátyádat - suttogta

- Nem kell a pénzed, és nem kellesz te sem! Foglalkozz a saját életeddel, de engem hagyj békén -kiabáltam, majd faképnél hagytam. Idióta!

Gyorsan még óra előtt felmentem egy kicsit az internetre, megnéztem mik történtek, amikor megláttam ezt a cikket.

"Tegnap éjjel kirabolták Sidney egyik kisboltját. Egyenlőre nem tudni ki, és milyen okokból, a tettest még keresik. A tulajdonos, Mr. és Mrs. Ross, csak annyit nyilatkoztak, hogy mélységes fájdalommal tölti el őket, hogy valaki ilyet tesz"

Ross? Ross?! Te jó Isten.. kiraboltam Ian szüleit!

~Köszönöm a 14(!!!) feliratkozót, és a majdnem 2000 oldalmegtekintést. Nagyon sokat jelent nekem. nem szeretek számokat mondani, ezért csak azt mondom, hogy a kommenteknek és a további feliratkozásoknak örülnék. Valamint csatlakozzatok a facebook csoporthoz <ITT> Köszönöm, hogy velem vagytok!