01. A tetteknek következményei vannak, Angyalom

Pár perccel később megcsörrent a vezetékes telefon. Felvettem, s a rendőrség volt az. Az ember azt hinné, egy hívás semmit sem változtat. Nos, tévedtem! A bátyámat elfogták a Sidney-től nem messze lévő Rockdale-ben, most pedig előzetesben van, és szerencsére óvadék ellenében távozhat. A probléma mindössze az, hogy ennek az ára a csillagos egekben van. Nem tudom anya mit fog hozzá szólni, biztos nagyon ki lesz borulva, mondjuk mit is várhattam volna. Ismét leültem a TV elé, és gondolkozni kezdtem, hogy hogyan is lesz kifizetve az óvadék. Hihetetlen, hogy mikbe nem keveredik a bátyám.. Kilenc körül anyu épségben hazaért. Szokás szerint nagyon fáradt volt, ezért amíg ő átöltözött, készítettem magunknak vacsorát, bár most egy falat sem menne le a torkomon.

- Baj van, Kicsim?

- Hát... - nyeltem egy nagyot -, nemrég kaptam egy telefont. A rendőrségtől.

- Jézusom! Mit akartak?

- Ash...Ashtont elfogták Rockdale-ben. - nyögtem ki, majd anya kezéből kiesett a pohár, és egy nagy csattanással a földre érkezett, ott pedig több ezer darabjára tört.

- És..ez még nem minden. Az óvadék 1500 dollár.

- De hisz ez rengeteg, nem tudjuk kifizetni! - kezdett remegően sírni, majd az ölébe ültem és szorosan megöleltem. -, majd megoldjuk valahogy, ne aggódj!

Miután sikerült megnyugodnunk felmentem tusolni, átöltöztem és befeküdtem az ágyamba. Hogy tehetett ilyet anyával? Inkább meg kéne köszönnie, hogy eltartjuk, nem mintha nehezünkre esne, de az, hogy az apja itt hagyta, bizonyítja, hogy kire számíthat. Igaz, nem szabad ítélkeznem addig, amíg nem tudom, hogy mi történt pontosan, de nagyon nehéz megállnom ezt. Nagy nehezen álom jött a szememre..

A kedd is egy átlagos napnak indult. Anya szokás szerint egy cetlivel köszöntött, ami a hűtőre volt ragasztva, elolvastam majd elővettem a reggelizőpelyhet és a tejet a szekrényből. Kiborítottam annyit, amennyit épp kívántam, megettem, aztán visszapakoltam. Még egyszer ellenőriztem, hogy bepakoltam-e mindent, aztán a gördeszkámmal együtt nekiindultunk egy újabb borzalmas napnak. 

Az iskolába beérve, az egész folyosó engem bámult. Remek.

- Mi van, mit bámulsz, paraszt - löktem arrébb a szekrényemnél terpeszkedő srácot, aki tegnap olyan kedvesen leszólított. Még mindig nem vagyok a cicusa...

Lepakoltam a táskámat, kivettem az első órára szükséges dolgokat, aztán elindultam a terembe. Az első óránk kémia, de valami előadás lesz az egyik földszinti teremben. Pár végzős lány az elmúlt 4 évéről fog beszélni az elsősösöknek.

- Á, Ian, foglalj helyet, ahol neked szimpatikus -üdvözölte azt a bizonyos srácot, akivel már két kellemetlen eseten vagyok túl. Istenem, csak ne ide üljön.

- Leülhetek?

- Nem - vágtam rá reflexből, de ennek ellenére leült mellém

- Most őszintén, mi bajod van velem?

- Nincs kedvem társalogni, bejött a vénasszony - húzódtam szélre

Mire vége lett az utolsó órámnak is, teljesen kikészültem. Komolyan, ki az Isten kíváncsi a tanár életére? Én értem, hogy ez az első találkozásunk, de nem kell elmesélnie az egész élettörténetét. Lomhán indultam az iskolakapu felé, amikor Ian megszólított.

- Hé, mond már mi bajod velem! - fordított magával szembe

- Nem veled van bajom, hanem ezzel a retkes kócerájjal, és...- kezdtem bele, de félbeszakítottam magamat, mégis minek mesélek ennek a gyereknek? Semmi köze nincs hozzá..

- És? És mivel? - egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy elmondjam-e neki, de arra a döntésre jutottam, hogy megtartom magamnak a nyomorunkat. Faképnél hagytam, s elindultam haza. Annyira zavaró ez a srác, senki sem kíváncsi a megalázó beszólásaira.
Az egyik lámpánál pirosat kaptam, így a zebránál vártam, de Ian még mindig mögöttem volt. Konkrétan egész úton követett, s nem hagyott addig békén, amíg el nem mondtam neki, amibe belekezdtem. Nagy vonalakban az arcába vágtam a dolgokat, de nem részleteztem. Meglepő módon egy szót sem szólt, de ahogy kiejtettem a választ a számon, el is tűnt. Ijesztő.

Később épp lefekvéshez készülődtem, mikor ismeretlen számról csörgetni kezdtek. Soha nem veszem fel ezeket a hívásokat, de legalább tízszer csörgött a telefonom, illetve abban reménykedtem, hogy talán Ashton az, így végül felvettem.

- Helló, Cicus!

- Ian???
- Találkozzunk a suli mögött egy óra múlva, semmi kifogás! - bontotta a vonalat. Ha eddig azt hittem, hogy a kérdései voltak ijesztőek, akkor hatalmasat tévedtem. Mindenesetre hajtott a kíváncsiság, így nem bírtam ki, hogy ne menjek el. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. 

Mikor odaértem, senki sem volt ott, így arra a döntésre jutottam, hogy hazamegyek. Velem aztán ne szórakozzon!

- Helló, Kislány!

- Muszáj mindig becézgetned? Csak mondd, hogy miért vagyok itt, sietnem kell

- Ne ilyen hevesen, mindent a maga idejében - szorított neki a falnak

- Eressz már el, te nem vagy normális!

- Van egy ajánlatom a számodra - húzta kaján mosolyra száját. Jaj, de nem tetszik ez nekem!

- Arra gondoltam, hogy kisegítenélek pénzügyileg, nagyon szívesen odaadom a pénzt, amelyre szükséged van. Mindössze egy feltétellel
- Hallgatom - nyögtem be unottan
- Tölts velem egy éjszakát, és odaadom a pénzt. Mit gondolsz? Áll az alku?
- Te mekkora egy idióta vagy! - mellkason boxoltam, majd felültem a biciklimre, és olyan gyorsan kezdtem tekerni, amilyen gyorsan csak tudtam. Hallottam, ahogy utánam kiabált.

- A tetteknek következményei vannak, Angyalom! - Ó, ne!

Köszönöm a 4 feliratkozót és a visszajelzéseket, hamarosan jön az új rész, addig is iratkozz fel, kommentelj és pipálj, sokat jelentene!